Kati válaszol - Családi titkok

Az egyébként többszörös nagymama itt szembesült azzal, hogy hiányos volt a leltár, mert akit eddig csak pletykának gondolt, most ott állt előtte teljes valóságában. Az egymásra találásnak még biztosan több lépcsője lesz, de elgondolkodtató. Kati szerint őrizni kell a családi titkokat, vagy inkább kibeszélni, megbeszélni?

Minden embernek, a gyerekeknek is szükségük van magánszférára, amit tiszteletben kell tartani, de ez nem ugyanaz, mint a titok, amelynek „gyümölcse” betoppant nagyszülei ajtaján. Betoppant, mert „Nincs oly titok, amit az idő fel ne fedne” – írta Racine, a drámaíró, és milyen igaza volt! Jaj, de sokszor találkoztam családterapeutaként a „szigorúan őrzött” titkokkal, mítoszokkal. Nagyon sok energiát kellett arra fordítani, hogy megoldják az eltitkoltak miatt létrejött családi problémákat. Mostanában igen nagy divat a szervezet méregtelenítése. Ha sikerül, akkor érezhetően megkönnyebbül a szervezetünk. Úgy tűnik kedves olvasónk leveléből, hogy ismerőse családjában valaki a lélek tisztítására, méregtelenítésére szánta el magát. Így „születhetett” meg serdülő korában a legújabb unoka, aki eddig titok és szóbeszéd volt. Vannak közös családi titkok, amelyek az összetartozás érzését erősíthetik, de vannak súlyos, lelket nyomasztó terhek, amelyeket a szégyentől való félelem, bűntudat miatt hordoznak emberek. Illúzió, hogy a titok véd, ehelyett észrevétlenül elszigetel. A terápia arról szól, hogy kimondatjuk a régóta feszítő, szorongást keltő dolgokat, és így nyíltan lehet valódi problémákról beszélni. Ha a lepel fellebben, a családtagok elfogadhatóvá válnak önmagunk számára, és megértőbbek tudnak lenni a másik emberrel kapcsolatban. Úgy érzem, hogy ismerőse családja már ezen az úton jár. Őrizni nem a titkot, az egymásra figyelés képességét kell.